Nevezzük nevén a dolgot: a tudomány ürügy csak, hogy valamit csináljunk, bármit, mindegy, hogy mit; az élet, a rettenetes, az iszonyatos élet elszikkasztotta lelkünket, ellopta legsajátabb, legbensőbb énünket, és hogy ne örökké jajonganunk kelljen e veszteség nyomán, hát valami gyermeteg hóbortok nyomában járunk inkább – felejteni! Csak ezért! Hogy felejtsünk. Ne csapjuk be már saját magunkat is.